Benedek pápa megtörte a csendet!

2016.05.14 10:25

XVI Benedek emeritus pápa megtörte a csendet március 16-án: arról a „mély válságról” beszélt, mellyel a II. Vatikáni zsinat utáni Egyházának szembe kell néznie

 

2016, március 16. (LifeSiteNews.com) – Március 16-án, XVI: Benedek pápa, aki nyilvánosan ritkán beszél, interjút adott az Avvenire-nek, az Olasz Püspöki Konferencia naponta megjelenő újságjának, amelyben egy „dupla mély válságról” beszél, amellyel az Egyház a II. Vatikáni Zsinat nyomán szembenéz. A riport már eljutott Németországba, a német katolikus honlap, a „Katholisches.info”Vatikán-szakértőjéhez, Giuseppe Nardihoz is.

Benedek pápa emlékeztetett arra az elengedhetetlen katolikus meggyőződésre, hogy létezik örök kárhozat és vannak emberek, akik pokolra jutnak:

A 16. század misszionáriusai meg voltak győződve róla, hogy aki nincs megkeresztelve, az örökre elvész. A II. Vatikáni Zsinat után ez a meggyőződés elfelejtődött. Az eredmény egy kétoldalú, mély krízis. Ha nem figyelünk oda az üdvösség kérdésére, hitünk elveszíti alapjait.

Beszélt egy alapos dogmafejlődésről is, különös tekintettel arra a dogmára, miszerint nincs üdvösség az Egyházon kívül. Ez a bizonyítható dogmatikus változás megszüntette – a pápa szerint –„a misszionáriusi elhivatottságot, az Egyház eljövendő misszionáriusaiban már nincs motiváció, elvették tőlük.”

Benedek pápa feltette a legfontosabb kérdést, ami ebből az Egyházban kézzelfoghatóan tapasztalható változásból ered: „Miért is győzzük meg az embereket arról, hogy fogadják el a keresztény hitet, ha bármilyen más vallásban is üdvözülhetnek?”

Benedek pápa szerint nem ez az egyetlen következménye az Egyház új attitüdjének, hanem maguk a katolikusok is kevésbé ragaszkodnak már katolikus hitükhöz. Ha mások másképpen is megmenthetik a lelküket, „miért kéne ragaszkodni a keresztény hit által elvárt kötelezettségekhez és erkölcsi törvényekhez?” – teszi fel a pápa a kérdést. Majd levonja a következtetést: „Ha a hit és az üdvösség már nem függ egymástól és nincsenek egymásra utalva, akkor a hit is egyre kevésbé motiválja a lelkeket.”

Benedek pápa elutasítja a Karl Rahner által kitalált „anonim keresztény” gondolatot is, ahogyan azt az indifferentista tant is, hogy minden vallás egyenlően értékes és hasonlóképpen segít elérni az örök életet.

„Még kevésbé fogadható el az a megoldás, amelyet a vallás pluralista teóriái javasolnak, mely szerint minden vallás, mindegyik a maga módján, megfelelő módja az üdvösségnek, és ebben az értelemben hatásaikban egyenértékűnek tekinthetők.” Ebben az összefüggésben kitér a most elhunyt jezsuita bíboros, Henri de Lubac eszméjére Krisztus vélt „helyettesítő közbelépésére”, amelyet most ismét „tovább kell gondolni.”

Az embernek a technológiához és a szeretethez való viszonyával kapcsolatban Benedek pápa emlékeztet bennünket, annak az emberi érzelemnek a fontosságára, hogy az ember epekedik az ő szívében „hogy az irgalmas szamaritánus jöjjön a segítségére.”

Benedek pápa így folytatta: „A technológia világának keménységében – amelyben nem számítanak az érzelmek – nő a megmentő szeretet utáni szomjúság, egy olyan szeretet után, amelyet ingyenesen és nagylelkűen kapunk.”

Benedek pápa kihangsúlyozta: „Az Egyház nem self-made (saját készítésű), Isten teremtette és Ő formálja tovább. Ennek eszközei a szentségek, mindenekelőtt a szent keresztség: belépek az Egyházba, de nem egy bürokratikus aktus által, hanem ennek a szentségnek a segítségével.”

Benedek pápa így fejezte be a beszédét: „Mindnyájunknak szükségünk van kegyelemre és megbocsátásra”.

http://petersziklaja.ml/xvi-benedek-emeritus-papa-megtorte-a-csendet/

 

Elérhetőség